Felületkezelés, Lakkozás

Befejező műveletek. Fényezés. A díszített fafelületek védelme

   A felületek kezelése annyiban tér el a bútorok sík felületeinek bevonataitól, hogy a díszítmények kiemelésére törekszik. E törekvéssel nem fér össze az ún. magas vagy tükörfényű felület. A matt és a selyemfény a faragásokat szépen kiemeli, különösen akkor, ha a faragott felület színben és fényben egy árnyalattal eltér a mélyebben fekvő részektől.

  Ha híg páccal átvont felületet utólag megcsiszolunk, akkor ez a hatás már szinte erős kontrasztot ad. Finom különbség jön létre, pl. a viasszal bevont felületek esetében, ha a síkrészt selyemfényességig dörzsöljük, és a mély részek mattak maradnak.

  A kézikönyvek bőven tárgyalják az ún. korszerű felületkezelő anyagokat, úgymint a pácokat, lakkokat és a festékeket, A továbbiakban ezen írás céljának megfelelően az elmúlt fél évszázad fő felületkezelési anyagait és eljárásait írjuk le. Ezek az eljárások kitűnően megfelelnek a díszítve faragott munkák szépítésére, és házilag is jól alkalmazhatók.

  E téma tárgyalása az anyagra, az anyag elkészítésére, a felhordás és fényezés egymás utáni sorrendjére, valamint az alkalmazás ajánlott területére terjed ki.

•   illó lakkokkal, labdával (sellakkal, nitrolakkal);
•   olajos lakkok ecsettel való felkenésével;
•   lakkpolírozással, ecsettel és labdával;
•   fúvó lakkozással (nitrolakkokkal).